Hegy mögé bukó tűz-golyó
homályba vész.
Éj szitán villannak pillázók
s ülök a kertben.
Az orgonabokor alól egy ismeretlen erő,
opálszín sötét kocsonya mozdult felém.
Édesanyám e nyálkás, sűrű ködből
gurult ki elém.
Borzongtam. Csontom szisszent,
remegve kérte: huss innen!
De anyám csak forgatta a csörgőt,
rázta a láncos botot.
S míg vétkeimre hörgött,
rettentőn vicsorított,
addig fülembe súgott valami igazat,
dúdolt valami szépet.
Majd a köd palástba végleg vissza bújva
tova lökte a kerekesszéket.