Szent madárként suhanj!
A birodalom szétszakad.
Rozsdás csúcsok elnyúlt árnyat vetnek
és kinyújtják vérző lábaikat a tűzköpőkre.
Vaj’ kik rejtették el az istenek hívását
s hányták elénk rögeiket, rögeszméiket
a hét emberöltővel későbbi jelenbe?
Kik súgnak feneketlen terekbe?
A szenvtelenek, iszonyt álmodók!
Fájó igazság kúszik fel erekben.
Ez a nem való időnk!
Gazdátlanok, testetlenek:
Nap hurutjaként köpődnek fel idegen egekbe.
Önmagad szülöd zárt falak közt.
Halld hát balsorsod,
miként fül mögött a szárnycsapásokat!
Szent madárként suhanj lidérc-álmokban!
Zuhanj a hegy gyomrába s képzeld,
amint fölfelé repülsz önfeledt!
Ne rohassz húst többé! Ne akarj!
Ne hidd, hogy bármit is uralhatsz!
Nem kell a hazugat emésztened!
Karmold széppé örökséged:
az igazként tündöklő,
agancs-koronás eged!
2024.12.13 K.V.