Életem legfontosabb filmjei között található. Ajánlom mindenkinek szeretettel! Áldás az úton járóknak!
„Annyi út vezet Istenhez, ahány lélek van a Földön.”
Nacer Khemir: Bab’Aziz – A sivatag hercege
svájci-magyar-francia-német-iráni-tunéziai-angol filmdráma, 96 perc, 2005
Leírás: Két alak rajzolódik ki a homok óceánjában: Ishtar, a bájos kislány, és nagypapája, Bab’Aziz, a vak dervis. Céljuk a dervisek nagy találkozója, melyre harmincévente egyszer kerül sor. Ahhoz, hogy odataláljanak, hitük kell legyen, a szívükkel meg kell hallaniuk a sivatag végtelen csöndjét. Vándorútjuk során különböző emberekkel találkoznak: Osmannal, aki a gyönyörű fiatal nőt keresi, akit egy kút mélyén pillantott meg…, Zaiddal, akinek az éneke elcsábított egy bájos szépséget, akit elveszített…, és ott van a herceg, aki feladta birtokát, hogy dervis lehessen – régi történet, melyet Bab’Aziz mesélt Ishtarnak, miközben céljuk felé igyekeztek. A sivatag a dervis barátja, és a kellő időben felfedi titkát Bab’Aziz előtt: megmutatja az összejövetel helyét. Az idős ember még utoljára megcsókolja unokáját, mielőtt elküldi őt Zaiddel a gyülekezet vad színei és elbűvölő hangjai közé. Bab’Aziz számára eljött az idő, hogy eggyé váljon a sivatag homokjával, hogy része legyen a sok történetnek és legendának, mely ott kavarog a sivatagban, mint álom az álomban, oly végtelenül, ahogy a homokszemek sodródnak.