Irgalmat a valósnak!
Láttad világunk?
Megannyi földi féreg riadását?
Egy gorombán zúzott egér feje…
zúdult a vér, a jaj, az ismeretlen
az ismerősbe bele.
Sebzett szárnyal zuhantunk,
fog csikorgott.
Elmaradtak barátaink, fejfájuk közt
süvített a forgó. A has teli,
mégis korgó.
Virágok nőnek a hanton. Nyitva
világlik arcokra kéklő sötétjük.
Egy állat társát siratja s álmodban
egy felébredt nyújtja kezét.
Dicső királyok, égi jellemek!
Újra vitézek kellenek, kik válaszolnak.
Mit adunk fel és mit hagyunk lent?
Tűt, vagy kardot adjunk a karba?
Ki nem vész kárba?
Ki hulljon most a sárba?
Minden tudat: a semmi is az.
Mit és hogyan élünk, éltünk?
Mi volt ez? Ennyi ez?
Lehellet, vagy fuvallat?!
Életfánkon nő, nő a gaz.
Ó Mindenség! A valósnak irgalmazz!
2021.04.25 K.V.