Ódon óvoda kapu alatt lépek, a teremben társaim már kerámia-répák. Mintha volnának cserép virágok, sorban állnak az ablak peremén.A hajszálvékony répa-üvegek csörömpölve, egymás után lassan szilánkosra törnek.Sírva kirohanok, az udvaron vár anyám helikopterrel. Beülök mellé, mire ő is kerámia-répa lett. Bennem éppúgy mélyülnek a vágások, miként kőtemplomok oldalán a karcolások. Most…
én következek.