A láz
Fiam láztól égő arcvonásai alkotnak vonatsínből jeleket. A kilátástalanság jelei ezek, ott zakatol Szaturnusz, fütyülve jajdul Vénusz, fejtésbe fájdul a fej s lassan füstbe borul a látszólag rendezett, ütközőkkel tarkított Betelgeuse-ös alkimista kép. Mára nincs rokonszenv a számokkal. Mind elhidegült családtagok – hiába írható le a világ egyesekkel és nullákkal. Az egy sem csupán egy, a nulla sem a végső semmi. A 40,5 fok dermesztő, a rideg kékes tüzét szórva lobban a behatárolt anyagban. Az idő mélyén az embertelen-időtlen világ fogadja az emberit és a gyámolatlan test fordítja le az elme üszkösödését és tesz neki végére pontot. Mi volnánk hát a lét sebe, sebből fakadó drága sötét fény a lét tengerén. Megszentelt mocsár ez, fekete nap ragyog. Világolj ember, kegyelemért!