Elmúltaknak
Isten kardjaként
a gyomos földből
agancs mered égnek.
Sírás szüremlik a csontból,
kozmosz porának nedve.
Ezer évnyi álom
értelme lett rejtve
egy tetejetlen fában.
Mint az ébredés emléke
a reggeli nyálban,
sötétben léket vág a lélek
s alászáll a gyászban.
Valami nyugszik a sárban.
2019.01.18 K.V.