Csendkirály
Láng-tengeren utazó tutajos partot ér,
hol csendkirály honol.
Ragyogó kövekkel kirakott némaság-palástban ül,
királykék templomában.
Látja bennem őt, aki néz.
Nincs számonkérés.
Ismeri csillagutazó eredetem.
S múlnak
az értetlen tekintetek,
a tartalom nélküli beszédek,
a lyukas szavak,
a semmiből kibomló pokoli zajok,
a mellkasomon ülő, mérgező, maró savak.
Nincs több fájdalom.
Könnycseppeket szív a szikes táj.
Fa leszek, gyökereim mélybe nyúlnak!
Érzem, lombok takarják el az igazságot.
Kellemes langymeleg az éj,
pislákolók csüngnek a kifeszített búrán.
Duruzsolnak.
Nyelvüket valaha ismertem s érzem újra tudni fogom.
És te ott ülő! Eljössz értem akkor?!
Ne siess!
Ne siess csendkirály!
2011 K.V.